Gondolatok a magyar nemzet küldetéséről I. rész

/, Kultúra, Vallás/Gondolatok a magyar nemzet küldetéséről I. rész

Gondolatok a magyar nemzet küldetéséről I. rész

oldalválasztás  1.   2.  3.

Amikor a Teremtő első alkalommal szövetséget kötött az emberrel, a következőt mondotta neki: „Neked adom a földet, hogy uralkodjál rajta.”
Az ember pedig idővel az Istennel való kapcsolat mellőzésével, a hatalomvágy kiélésének tekintette az uralkodást. Ez pusztuláshoz vezet.A kapcsolatot tehát meg kell újítanunk.

A megújítás egyszer már megtörtént a jelenlegi civilizáció történelmében:

Jézusban testesült meg az isteni akarat, mely egyedülállóan lehetővé tette a Teremtő, és az ember közötti szövetség megújítását. Ez óvta meg az élő környezetünket immáron több, mint kétezer év óta: a bibliai Újszövetség.

Tudnunk kell: a magyarságnak mindkét szövetség megkötésénél főszerep jutott. Ez a kulcsa annak, hogy a magyar nép több tízezer év óta magyarként él, őrzi a rábízott ősi teremtői tudást, őrzi nyelvét, kultúráját, és hordozza magában a küldetés megvalósítására tett vállalását: az ő küldetése, hogy az élő környezetet a pusztulás felé kormányzó erőket megállítsa, ennek érdekében áldozatot hozzon, és ezzel a példamutatásával felemelje mindazon népeket, melyek őt követik.

Gyönyörű példája ennek a vállalásnak a több ezer éves hun törzsszövetség, melyben a magyarság szellemi, és kulturális példamutatása volt az összetartó ereje egy sok nép alkotta, virágzó, példátlan földrajzi kiterjedésű közösségnek.

Az összetartó erő titka: a földön való uralkodás helyes értelmezése. Ez annyit jelent, hogy azt, és úgy tesszük, ami, és ahogy az emberhez méltó életben maradást, az élet egészséges továbbörökítését szolgálja. Ennek érdekében pedig munkát végeztek, teremtő, alkotó munkát. Ez a szemlélet kizárta a spekulációt, az élősködést, és egyúttal magától értetődővé tette a közösségi szemléletet, az önzetlen összefogást.

A spekuláció és az élősködés folyamatos térnyerése a világban egy dologgal magyarázható: könnyebb, egyszerűbb, mint a teremtő munka. Az ember pedig elég gyarló ahhoz, hogy a könnyebb utat válassza, és a következményeket figyelmen kívül hagyja. A következmény az életben maradásra, és az élet egészséges továbbörökítésére való képesség elvesztése, és egyúttal a tisztánlátás megszűnése, amellyel ezt fel lehetne ismerni.

A világban ez a folyamat zajlik, önmagát erősítve, vakon, az élet megszűnése felé tartva.

A magyarság is elszenvedi ezt a folyamatot, s mivel az ennek megállítására tett ősi vállalásunkat az élősködésben érdekeltek jól ismerik, s a folyamat megállítása érdekeiket sérti, ezért mindent megtesznek azért, hogy ebben megakadályozzanak. Viszonylag egyszerű dolguk van: csak az általuk alkotott „törvényes”, „alkotmányos” kereteket végletekig kihasználva ránk szabadítják a spekulációt és az élősködést, minden létező módon sulykolva azt, hogy így kell élni. Múltunkat elhallgatják, sőt „végképp eltörölni” akarják. Ha beállunk ebbe a sorba, akkor nincs több teendőjük.

Tisztánlátásuk azonban nekik is hiányzik, ezért képtelenek felismerni, hogy a magyarság küldetése, vállalása messze más alapokon nyugszik, mint egy szerződés, amelyet fel lehet rúgni. Küldetésünk a Teremtőtől ered, az emberi akarat hatálya fölött áll, eltörölhetetlen.

A történelmi példa elérhető közelségben van: Magyarország addig volt meghatározó ereje az európai kontinensnek, amíg a küldetésből fakadó szemlélet működött az országért felelős vezetőkben. A történelmi események rámutatnak, hogy ezen időszak alatt is folyamatos külső támadás érte ezt a szemléletet, okozott is megosztottságot, de mégis az élet maradt erősebb, mert a felelős vezetők ezt képviselték. Ez a szemlélet, és a felelős vezetés a Habsburg dinasztia országunkban való színre lépésével szűnt meg.

A magyarok sosem „csak úgy maguktól”, természetüktől fogva voltak megosztottak, ahogyan ezt sulykolni próbálják belénk. A spekuláció és az élősködés képviselői követtek el minden időben mindent, hogy ezt elérjék.

Ezzel el is jutottunk a jelenlegi helyzetünk megoldásának kulcsáig: itt az idő, hogy mindezeket megértve, átélve, eltökéltséget szerezve rálépjünk arra az útra, mely az életben maradást, az élet egészséges továbbörökítését szolgálja.

Első lépés: megérteni, hogy képesek vagyunk önzetlenül egyet akarni, és a cinikusan mosolygóktól csak annyit kell kérdezni, hogy az életben maradást akarják-e választani maguknak, és utódaiknak. Nyilván igen a válasz.

Következő lépés: az önzetlen összefogásért áldozatot is kell hozni, mert ettől önzetlen. Kinek-kinek képességei és lehetőségei szerint. Itt a dolog természeténél fogva a legkevésbé a pénz számít, leginkább a munka, mert a pénz csak helyettesíti az értéket, a munka teremti. Nagyon messze vagyunk máris a spekulációtól, és az élősködéstől!

A képviseleti választási rendszer megváltoztatására irányuló ügydöntő népszavazás (www.nephatalom.hu) eredményeként olyan képviseleti rendszert hozhatunk létre, mely a fentiek szerinti életet igenlő, ez irányban felelős szemléletű vezetést képes újra az ország élére állítani.

Tegyük meg hát erőfeszítésünket a cél elérésére, a hitetlenkedőknek pedig adjuk meg a segítséget, hogy felismerjék: ez a hiteles magyar út!

Fejes István

2009. április 29.

Folytatása következik.

oldalválasztás  1.   2.  3.