Gondolatok a magyar nemzet küldetéséről III. rész

/, Kultúra, Vallás/Gondolatok a magyar nemzet küldetéséről III. rész

Gondolatok a magyar nemzet küldetéséről III. rész

oldalválasztás  1.   2.  3.

A magyar nemzetnek van egy a földkerekségen egyedülálló kincse, mely összpontosítja magában mindazt a szellemi töltést, amely küldetésünk teljesítéséhez adja az erőt. Ez a kincs a Szent Korona.

Vele kapcsolatban a legáltalánosabb tévhit, hogy a királyi hatalom jelképe, más esetben államiság jelképét mondanak, és itt le is horgonyoz a hivatalos történettudomány.

A Szent Korona alkotói páratlan művészi tehetségű, és a mai emberben tiszteletet ébresztő műveltségű emberek voltak, akik természetes szellemi kapcsolatban álltak a világot s az életet teremtő, és megőrző erővel, ezért a korona felépítése, jelképrendszere harmóniában van azzal. A magyarság nemzettudatát, amíg szétrombolása meg nem kezdődött, magától értetődően határozta meg ez a harmónia, szükségtelen volt ennek a hangsúlyozása, a magyar ember mindennapi életformája, kultúrája természettől fogva ehhez igazodott.

A Szent Korona a felépítése folytán kettős alapüzenetet hordoz: a teremtő erő jelenlétének, azaz Isten és ember közti első szövetség folytonosságának, és a Jézus által megújított első szövetség, vagyis az Újszövetség folytonosságának üzenetét. A magyarság szerves egységet alkotó ősi tudása, műveltsége, nyelve, és természetes, őstársadalmi szerveződése már a Szent Korona megalkotása előtti évezredekben is a szövetség folytonosságán alapult, a megalkotásával pedig megerősítést nyert a szövetség. A Teremtő az élő környezetet annak megőrzése, továbbörökítése céljából bízta az emberre, s ez a magyar nemzet vállalása (vallása), melynek szent pecsétje a Szent Korona.

Miként nyilvánul meg az ő hatása a magyarság küldetésére? A Habsburg korszakig közvetlenül az ország első számú irányítóján keresztül, azaz a Szent Koronával a nemzet jóváhagyásával megkoronázott (beavatott) mindenkori uralkodón keresztül. Az említett korszaktól kezdve pedig közvetve, a Szent Koronának a nemzettudatban őrzött és mélyen bevésődött üzenete által, ugyanis a Habsburg uralkodók a megkoronázás ellenére sem váltak beavatottá, tekintve, hogy a magyar küldetés ellenében tevékenykedtek. Nem beszélve a „kalapos királyról”, aki ismervén a Szent Korona személyiségformáló erejét, nem vállalta a koronázást.

A magyar államalapítás volt a középkor első olyan eseménye, melynek küldetés értéke a Szent Koronához kötődik. Küldetés volt ez az esemény azért, mert az európai kontinensnek a Kárpát-medencén kívüli területein javában hódított már a pénzuralmon alapuló függőségi hatalmi kapcsolatok rendszere, a hűbérrendszer. Az első Árpád-házi király, Szent István adott erre példaértékű választ a független magyar állam megalapításával. S itt lép be a Szent Korona meghatározó ereje: a vele beavatott uralkodó olyan minőségű hatalom birtokába jut, mely a kortárs világi és egyházi hatalmaktól függetlenné, minőségileg felettük állóvá teszi, s ezt a kortárs hatalmak el is ismerik.

Ezt fejezi ki az egyedül csak a magyar királyság intézményére alkalmazott apostol királyság jelző, mivel a magyar királyt apostolként, az apostolokkal egyenrangúként tisztelték. Összehasonlításképpen megjegyzendő, hogy a mindenkori római pápa csak apostoli minőségű hivatal, mivel a legfőbb apostol földi helyetteseként határozza meg önmagát. Már itt is tetten érhető egy óriási különbség: a pápaság intézménye eldöntötte önmagáról, hogy ő kicsoda, ugyanakkor a Szent Koronával beavatott magyar királyt, és az államalapítás előtti őseit önmeghatározás nélkül, magától értetődően a Teremtő erővel közvetlen kapcsolatban álló személyiségnek tekintették. Az ősök sorában a Kárpát-medence vonatkozásában az Isten ostoraként emlegetett, az V. század első felében uralkodott Atilla királyig mehetünk vissza. Az Isten ostora jelzőt a teremtői értékrend, és az ezt tagadó hatalmak erőteljes ütközése miatt érdemelte ki Atilla, mivel az isteni örök értékeket képviselve sikeresen felépítette Kárpát-medencei, római befolyástól mentes keresztény(!) birodalmát.

A Szent Koronával beavatott magyar királyaink Atilla szellemi örököseként vívták ki ugyanezt a tiszteletet. Ennek volt köszönhető, hogy Magyarországot a pénzuralmi hatalmi függőségi rendszer elkerülte, természetesen ennek a függőségi rendszernek az agresszív alaptermészetéből fakadóan, ettől kezdve szüntelen támadásának volt kitéve.

Íme tehát, a küldetés egy megnyilvánulása, melyhez a Szent Korona adja az erőt: létrejön egy példa nélküli államszervezet, mely olyan élőközösséget működtet, amelyben a teremtéshez kötődő ősi hagyományok alapozzák meg az emberi kapcsolatokat, a teremtői értékrendet tagadó agresszív hatalmak kényszerűen meghátrálnak előtte, és évszázadokon át igyekeznek, de képtelenek megbontani szerves őszműködését.

Ebben az államszervezetben a természetes nemzeti vagyon azaz a föld, a víz, az ásványkincsek feletti védelmet is egyedülálló módon a Szent Korona biztosítja. Azáltal valósul ez meg, hogy a teremtői erővel való közvetlen kapcsolatának köszönhetően, a magyar jogban őt tekintik az uralkodói főhatalom legfőbb birtokosának, és a nemzeti vagyon legfőbb tulajdonosának. Sem a beavatott uralkodó, sem a nemzet nem változtathat a nemzeti vagyon tulajdonjogán, ezért az elidegeníthetetlen, a spekuláció és az élősködés ki van zárva belőle.

A pénzuralmi alá-fölérendeltségi viszonyok helyett pedig mellérendelő, megosztott hatalmi rendszer jön létre. A Szent Koronában összpontosuló főhatalom a nemzet jóváhagyásával – a Szent Koronával történő beavatással – oszlik meg a beavatott uralkodó és a nemzet között, így egyik sem képes a teljes hatalmat önös céljaira, a másik fél rovására magához venni. A magyar nemzet legfontosabb írott alaptörvénye, az Aranybulla pedig biztosítja a nemzet számára a beavatott uralkodóval szemben a számonkérés lehetőségét is!

Mi más lenne mindez, mint az élő környezet megőrzésének és továbbörökítésének záloga, a magyar nemzet küldetésének záloga!

A beavatáshoz arra méltó, beavatható személyiség szükséges. Ennek hiányában beavatási eljárás nélkül, a Szent Koronához kötődő alapelveket kinyilatkoztatással elfogadó, arra méltó államfő és a nemzet között osztható meg a Szent Korona főhatalma, megfelelő alkotmányozási folyamat eredményeként.

S az így működő nemzetben előbb-utóbb megszületik a beavatásra méltó személy.

A magyarság mai napig való létezésével, és viszontagságaival első látásra szimbolikus párhuzamba állíthatóak a Szent Korona mai napig való létezése, és viszontagságai. Valójában sokkal többről van szó, mint szimbolikus hasonlóságról:

A magyar nemzet küldetésének beteljesítéséhez örökül kapta a Szent Koronát, elválaszthatatlanok egymástól.

Az a szellemi minőség, amelyet a küldetés és a Szent Korona képvisel, az tekinthető annak a magerőnek, amely napjainkban kibontakozását éli.

A kibontakozást csak mi magyar emberek vagyunk képesek éltetni, és nekünk kötelességünk éltetni tevékeny hozzájárulásunkkal.

A nemzetünket, és a Szent Koronát minden viszontagságon át megőrző Teremtő erő támogatását így tarthatjuk meg, és így rendezhetjük végre az isteni örök értékeknek megfelelően saját sorsunkat, és az emberiség sorsát.

Mint a Mennyben, úgy a Földön is.

Úgy legyen!

Fejes István

2009. május 18.

oldalválasztás  1.   2.  3.