Eleink karácsonya

Eleink karácsonya

Az igazi nagy ünnepek a táltoshit szertartásai szerint a napjárással összefüggő állandó ünnepek voltak, mint a takarulási (nyár-ősz) ünnep és a téli nap-pihenő. A téli napforduló idején a legalacsonyabb a nap járása, az éltető fényforrás bágyadt, mintha beteg lenne. December 21-e után aztán új erőre kap, megújul a saját erejében.
A természet ölén, a természet erőivel viaskodó népek ezeket az állandóan ismétlődő jelenségeket jelképekkel jelölték meg. Megszemélyesítették az égen lejátszódó változásokat. Talán a legősibb, a teremtés hajnalán derengő sumir világ távlatából ragyog elő az éltető Nap SAMAS napisten képében. A legfőbb istenség földi papjai eleinte a papkirályok, később a papok-táltosok. Az Ő madaruk a sólyom. A legmagasabbra szálló, a földi valóságot ezért másként látó, Istenhez legközelebb járó égi követek, a Kerecsenyek. Ők repülhetnek a fény forrása felé, vihetik az áldó imákat a legfőbb égi hatalomhoz. A táltosok által megáldott égi napmadarak, a Kerecsenyek ünnepe a téli napfordulat ideje.

Időben kicsit közelebb a mához, 1245-ben Rufus segesvári polgár mondja jegyzőkönyvbe: „Krisztus születése ünnepén , a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják…” Ugyanitt Obol várjobbágy szavai szerint: „Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda a madarait, amiket a táltosok megáldanak…” Kisszer Mihály mondja: „… a régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét.” Ágota özvegy Ithe táltosról mondja: „Amikor karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja…”
Számos irat van még a Kerecsenyek ünnepéről, legfontosabb talán a Boksa táltos védelmében valló tanú, Kozma a következő említést teszi: „ … a solymárok ünnepén, amelyet a nép nyelvén karácsonynak neveznek.” Nos, eszerint a sólymok reptetése és a karácsony ünnepe közt jelképes és tartalmi kapcsolat áll fenn.
Megmaradt a solymárok szokása a karácsony táji első reptetés, a téli napforduló sólyomünnepe. Ez a kedvtelés, hasznos szórakozás társadalmi jelentőségű is volt: a táltosok által megáldott sólymok ünnepe ébren tartotta a szokásokat, és a téli pihenőjét töltő férfinép idejét szentelhette e nemes kedvtelésnek.

Sajnos mára kiveszett a karácsony nemes tartalma. Persze a panelrengetegben nem lehet sólymot reptetni, – ez állatkínzás is lenne. Talán nem véletlen, hogy egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak az őrült-felesleges ajándék vásárlásokat! Talán nem véletlen, hogy ezért arra kényszerülünk, hogy saját magunk készítsünk megemlékező apróságokat szeretteinknek! Addig is amíg elkészül a művünk, arra gondolunk akinek szánjuk. Ez biztos nem véletlen! Erről szól a szeretet! Karácsony-Kerecseny idején is.

Győr, 2009. december 05.

Lejegyezte: Grubits Aranka

Forrás: Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció